Életében csak egy képét tudta eladni, levágta a fülét, elmegyógyintézetbe került, öngyilkos lett. Jól ismerjük ezeket a részleteket Vincent van Gogh szenvedéssel és kudarcokkal teli életéből. Az azonban kevésbé köztudott, hogy posztumusz sikereit gyakorlatilag egyvalakinek, a sógornőjének köszönheti.

Van Gogh festményei ma már dollár tízmilliókért cserélnek
gazdát, a képeiből rendezett kiállítások emberek tömegeit vonzzák, életműve a
legmagasabban jegyzett festőké között van. 1890-es tragikus halálakor erre még biztosan
nem számított senki. Talán csak fivére, Theo és annak felesége, Johanna hitt
abban, hogy egyszer az őt megillető helyre kerül a neve.

Jo van Gogh Bonger (1862–1925) életrajza 2019-ben jelent meg hollandul, 2022 novemberétől pedig már angolul is olvasható Hans Luijten könyve.

A Jo van Gogh-Bonger: A nő, aki híressé tette Vincentet rendkívül részletesen bemutatja ezt az elképesztően elkötelezett és kitartó nőt, aki életét hőn szeretett férje és sógora hagyatékának gondozásának szentelte.

Jo és Theo, az akkor már sikeres műkereskedő 1889 áprilisában kötöttek házasságot Amszterdamban, majd 1890 januárjában a fiuk is megszületett Párizsban, akit szintén Vincentnek neveztek el. A boldogság azonban nem tartott sokáig, még az év júliusában a festő öngyilkos lett, így fennmaradt munkái Theóra szálltak. Fél évre rá azonban ő is követte bátyját – szifilisz okozta agyi betegségtől, paralízises demenciától szenvedett –, így Jo rövid házasság után ott maradt egyedül egy kicsi gyerekkel és Vincent van Gogh több száz műből álló örökségével.

Jo ugyan csak felületesen ismerte sógorát, mégis magára vállalta a hagyaték gondozását.

Visszatért hazájába, és éveken át egy vendégházat vezetett az Amszterdam melletti Bussumban, hogy magát és fiát eltartsa. Bár csak minimális tapasztalata volt a műkincspiacon, művészeti folyóiratokat, könyveket kezdett el olvasni és egyre sikeresebben építgette kapcsolatait festőkkel, kritikusokkal és kereskedőkkel. Közben Vincent Theónak írt leveleit is olvasgatta,

amelyből egyre inkább kirajzolódott előtte a festő személyisége, látásmódja, inspirációja.

Az 1890-es években kezdett képeket kölcsönözni kiállításokra – például a párizsi Barc de Boutteville galériának és a hágai Kunstkringnek –, hogy megismertesse sógora művészetét a nagyközönséggel. 1905-ben egy több mint négyszáz műből álló retrospektív kiállítást szervezett az amszterdami Stedelijk Múzeumban, azóta sem volt látható ennyi Van Gogh mű egy helyen. Ragaszkodott hozzá, hogy mindent maga csináljon: ő döntötte el, hogyan legyenek elrendezve a művek, milyen plakátok készüljenek, kiket hívjanak meg. Az akkor 15 éves fia, Vincent írta a meghívókat. A kiállítás nagy siker lett, van Gogh képeinek ára két-háromszorosára emelkedtek. Jo igen sikeresen kereskedett: 1925-ben bekövetkezett haláláig csaknem 200 festményt és több mint 50 rajzot adott el.

Rendkívül művelt, felvilágosult nő volt, akire a protestáns nevelés, de a modern áramlatok is hatottak.

1894-ben a Holland Szociáldemokrata Munkáspárt alapító tagja lett, és a nők jogainak határozott szószólójává vált. Kitűnően tudott angolul, tanította a nyelvet és regényeket is fordított holland újságok számára. Azzal is tisztában volt, hogy levelezésükkel életre keltheti a halottakat, további hírnevet szerezhet sógorának, és így férjének is. Ezért 1914-ben három kötetben kiadta Vincent Theónak írt leveleit. Ugyanebben az évben férje maradványait Utrechtből Auvers-sur-Oise-ba költöztette Vincent sírja mellé. Ezzel biztosította, hogy a ma már jól ismert művész sírjának látogatói Theo előtt is fejet hajtanak. 

Annak érdekében, hogy az amerikaiak elismerését is kivívja,
1915-ben New Yorkba költözött, ahol elkezdte a levelek angolra fordítását és
bemutatót is szervezett a Fifth Avenue-n. Az első világháború befejezése után,
1919-ben tért csak vissza Amszterdamba.

Szakmai sikerei ellenére a magánélete nem alakult annyira szerencsésen: először Isaac Israëls impresszionista festővel volt kapcsolatban, majd 1901-ben házasságot kötött Johan Gosschalk grafikussal, festővel, aki 1912-ben, mindössze 39 évesen elhunyt.

A kis Vincentből mérnök lett, aki anyja halála után páratlanul gazdag, több mint 200 festményből, rajzokból és a levelekből álló hagyaték örököse lett. A Van Gogh Múzeum 1973-ban nyílt meg Amszterdamban, ahol mindenki megtekintheti azokat a műveket, amelyektől Jo nem tudott megválni. Akkoriban még évi 60 ezer látogatóval számoltak. 2019-ben, a világjárvány előtt viszont már több mint 2,1 millióan voltak kíváncsiak a posztimpresszionista festő képeire. Jo elérte célját, Vincent van Gogh ma már megkerülhetetlen alak a képzőművészetben.

A cikk forrásai itt, itt, itt és itt olvashatóak.

Nyitókép: Jo van Gogh Bonger 1889-ben. Fotó: Woodbury and Page / Wikipedia