Nem mindennap látjuk együtt a fővárostól több mint kétszáz kilométerre Vaszilij Kandinszkij, Alexander Calder vagy Moholy-Nagy László festményeit. Éppen ezért az, hogy Budapestről kicsivel több mint két órát kell hozzá utazni, nem lehet kifogás, ha arra vágyunk, hogy világhírű műalkotásokat láthassunk.

A MODEM Párizsi absztraktok című kiállításához a múzeum a világ számos fontos köz- és magángyűjteményével működött együtt.

Párizs művészeti életének bemutatása – bármely korszakról is legyen szó – nagy népszerűségnek örvend a műkedvelők, a gyűjtők és a szakemberek körében is. A nagyfokú érdeklődés és vonzalom nem meglepő, mivel a város történetéhez a festőóriások jelenléte és a művészettörténet leghíresebb alkotásainak jelentős része egyaránt hozzátartozik. Ha pedig a 1930-as évek művészetéről beszélünk, az érdeklődés még élénkebb.

A két világháború közötti időszak izgalmas kutatások tárgya. A világszerte végbement gazdasági válság, a társadalmi és kulturális átrendeződések ekkor gyökeresen változtatták meg az életet. A gazdasági, demográfiai, szociológiai és kulturális változások a képzőművészetben is lecsapódtak, és jelentős átalakuláshoz vezettek. Nem csoda, hiszen új erőviszonyok, ideológiák és teóriák jöttek létre – elég, ha csak a 20. század elején egymást váltó -izmusok posztidőszakára gondolunk. Ebben a hihetetlenül mozgalmas és sok szempontból változó világban, 1931-ben jött létre az Abstraction-Création művészcsoport.

A
művészcsoportosulások erejét és jelentőségét akár a kortárs képzőművészetben is
érdemes számba venni, mert sorsfordító szakmai tevékenységek kapcsolhatók
hozzájuk. Kiemelt figyelmet érdemelnek azok a művészszerveződések is, melyek
relevanciáját a történelmi múlt már igazolta. Ez pedig a szakmai kutatómunkán
kívül a műkereskedelmi trendek alakulásában is tükröződik. Ha Auguste Herbin,
Hans Arp, Moholy-Nagy László vagy Tihanyi Lajos műalkotásait vesszük alapul,
nem is kérdés, hogy aukciós topleütések, highlight-kategóriák fűződnek
hozzájuk.

Az Abstraction-Création művészcsoporthoz kapcsolódó szakmai kutatások és kiállítások legutóbb az 1970-es években voltak számottevők: 1977-ben például a Museum of Modern Artban rendeztek átfogó kiállítást a csoport művészeti tevékenységéről. Egy évvel később a münsteri Westfälisches Landesmuseumban és a párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban láthatta a közönség az Abstraction-Création alkotóinak legfontosabb műveit. Az azóta eltelt évtizedekben rendezett bemutatók már inkább az egyes tagok tevékenységét dolgozták fel, és mellőzték a komplex szemléletmódot.

Ebbe a sorba illeszkedik a MODEM aktuális kiállítása, amely az esemény létrehozása érdekében a legnevesebb intézményekkel épített ki szoros szakmai kapcsolatot. Fontos kiemelni, hogy a tárlat megvalósítása teljes mértékben a hazai szervezői csapat munkáját dicséri, kiváltképpen az ötletgazda kutató-kurátor Mészáros Flóráét, aki több mint egy évtizede szenteli figyelmét és szisztematikus kutatásait a csoportosulás történetének új szempontokat beemelő feldolgozására. A nemzetközi kiállítás menedzsmentfeladatainak oroszlánrészét is ő koordinálta.

A Párizsi absztraktok nem átvett tárlat, hanem olyan hazai kiállítási projekt, amely jelentős nemzetközi szakmai szálakat mozgatott meg,

A MODEM a világ számos vezető múzeumával, például a Centre Georges Pompidou-val, a bécsi múzeumokkal, valamint további köz- és magángyűjteményekkel működött együtt.

Mit jelentett mindez a
MODEM számára? Elsősorban bonyolult és hosszadalmas, intézményre szabott
műtárgykölcsönzési feltételeket. De a szemfüles látogatók észrevehetik az új
telepítésű biztonsági rendszert és a párásító gépeket is, amelyek jelenléte
diszkréten jelzi a kiállított műalkotások kvalitását és értékét. Mert nem
mindennap látja együtt az ember Magyarországon a fővárostól több mint kétszáz kilométerre
Vaszilij Kandinszkij, Alexander Calder vagy Moholy-Nagy László festményeit.
Éppen ezért az, hogy Budapestről kicsivel több mint két órát kell hozzá utazni,
nem lehet kifogás, ha arra vágyunk, hogy világhírű műalkotásokat láthassunk.

A Párizsi absztraktok című kiállítást az is megkülönbözteti a több mint ötven éve megrendezett, hasonló fókuszú bemutatóktól, hogy koncepciója túlmutat az Abstraction-Création történeti feldolgozásán. Mészáros Flóra kutatásai számos új szempontot vontak be a művészcsoport értelmezésébe, például a gazdasági és szociológiai hatások vizsgálatát. Erre a szándékra a kiállítás berendezése is több ponton utal: nemcsak a falszövegeken olvashatunk azokról a történelmi és társadalmi háttértörténetekről, amelyek a művészek közötti kapcsolatokat vagy az egyes műalkotások létrejöttét meghatározták, hanem a város akkori hangulatából és társasági életéből is ízelítőt kaphatunk.

A felnagyított térképek, archív fotók (Brassai és André Kertész felvételei) és a kávéházi enteriőr is ezt a célt szolgálja. Néhány kordokumentum révén pedig az egykori Abstraction-Création galéria rövid fennállásának programjáról is tudomást szerezhetünk, amelynek működésében a csoport kollektív megjelenése kapott kiemelt jelentőséget. 1932 és 1936 között a közös tevékenység fontos rögzítője volt az Abstraction-Création Art Non-Figuratif című folyóirat, a nonfiguratív művészet értelmezésének reprodukciókban gazdag fóruma. 

Mivel Párizs ebben az időszakban aktív befogadó helye volt a világnak, nagyon is releváns kurátori szándékként mutatkozik meg, hogy a kiállítást látogató közönség egyszerre láthassa a nemzetközi és a hazai alkotók műveit. Így komplex párbeszéd zajlik a grafikák, festmények és szobrok között. A nyitóterem már érzékletes felütése a következő terekben kinyíló koncepciónak. A művek kiválogatásának izgalmasságát az adja, hogy

az egyes alkotóktól több mű látható akár egymást követő évekből is, így érzékelhetők a kifejezésmód és az eszköztár változásai.

Tihanyi Lajos festményeit például érdemes ilyen szemmel is vizsgálni. A festő utolsó alkotói korszakának látványos sokféleségére több teremben is rácsodálkozhatunk. Szinte minden teremben megtalálhatók Martyn Ferenc festményei is, és szintén arról tanúskodnak, hogy a csoport tevékenységét széles stílusbeli változatosság jellemezte. A fogadótér elvont figurális kompozícióján afrikai emlékek motívumai rendeződnek össze, míg vöröskrétarajzain és organikus-geometrikus festményein inkább absztrakt és szürreális törekvések érzékelhetők.

A nem ábrázoló művészek összefogását, azaz az Abstraction-Création csoport tevékenységét leginkább ugyanis az organikus és a geometrikus jegyeket összhangba rendező törekvés jellemezte. A vizuális megfogalmazás alapján több blokkot alakítottak ki a tárlaton. Külön műtárgycsoport látható a dimenzionizmus képviselőitől, amelyek esetében a műanyagok és a fémek beépülése plaszticitást ad a művek struktúrájának.

Szürreális hatásokat mutató, lírai hangvételű műtárgyakat is láthatunk, amelyek szintén új kutatói felfedezésre irányítják a figyelmet: arra, hogy az eddig teljesen különválasztott szürrealizmus közel sem állt szemben az Abstraction-Création törekvéseivel, sokkal inkább rokoni szálak mutathatók ki közöttük.

Szintén újszerű, kutatói szempontú kiemelés a közép-európai hatást külön szekcióban prezentáló műcsoport.

A kiállított művek mozgalmasságát az anyaghasználat változatossága is fokozza: a hagyományos táblaképek létrehozásához használt olajfesték mellett olyan, faktúrát adó anyagok tűnnek fel a kompozíciókon, mint például a homok. Ennek használatát Réth Alfréd és Vaszilij Kandinszkij festményein is megfigyelhetjük. Az orosz absztrakt festő Két zöld pont című alkotása ikonként, kiemelt helyen szerepel a kiállításban, mert a művészcsoport minden törekvését magán hordozza. Ez leginkább a geometrikus és organikus formák összekapcsolásából építkező kompozíció megalkotásában érhető tetten.

A kiállításhoz nemzetközileg jegyzett művészettörténészek tanulmányaiból összeállított, a teljes műtárgy-összeállítás reprodukcióit felsorakoztató katalógust is megjelentettek.

A kiadványban elsőként a kurátor, Mészáros Flóra témát megújító nemzetközi tanulmánya olvasható a kör áttekintésével. Ezt követi Passuth Krisztina, a budapesti ELTE professzor emeritusának írása az Abstraction-Création folyóiratról és előtörténetéről, majd Alexander Klee művészettörténész, a bécsi Belvedere kurátorának kortörténeti-politikai összegzése.

Kifejezetten az angol kapcsolatokba nyújt betekintést Sarah Wilsonnak, a londoni Courtauld Institute of Art professzorának esszéje. A katalógusban a közép-európai alkotók is hangsúlyt kapnak: a Sorbonne-professzor, Marketa Theinhardt tanulmánya a cseh művészeket tárgyalja, Mészáros Flóra pedig külön is írt a magyar származású művészek tevékenységéről. A közel kétszáz oldalas kiadvány a kiállítás valamennyi szekciójának teljes műalkotás-együttesét, köztük a párizsi Centre Georges Pompidou-ban, a párizsi Galerie Le Minotaure-ban és a bécsi Belvedere-ben láthatókat is reprodukálja.

A múzeum
magyar és angol nyelvű tárlatvezetésekkel és színes, összművészeti programokkal
is várja a látogatókat az ünnepi időszakban is.

A Párizsi absztraktok, a debreceni MODEM friss szemléletű kiállítása az 1930-as évek emblematikus művészcsoportjáról, az Abstraction-Créationról 2022. január 30-ig tekinthető meg.

Nyitókép: a kiállítás enteriőrje. Fotó: MODEM