Közös kiállítással ünnepli Csontváry Kosztka Tivadar születésének 170. évfordulóját a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. Az életművet átfogó módon bemutató tárlat péntektől három hónapig látogatható a Szépművészeti Múzeumban, ezt követően pedig Pécsen.

„A magyar festészet történetének talán legeredetibb mesterének életművét sikerült most egyesíteni” – emelte ki a kiállítás szerdai sajtóbemutatóján a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója.

Baán László elmondása szerint a 170. évfordulóra a Szépművészetibe szállították Csontváry Pécsen őrzött remekműveit csakúgy, mint a Nemzeti Galéria gyűjteményének darabjait. Így negyvenöt Csontváry-mű látható együtt, köztük a festő összes főműve.

Ez az „erőteljes, izgalmas, megrendítő, a mester életútját is megelevenítő” tárlat július 16-ig látogatható Budapesten, majd három hónapig a Janus Pannonius Múzeum közönsége élvezheti – közölte Baán László.


6436bca36638dbae87f1c2be.jpg
Csontváry Kosztka Tivadar Mária kútja Názáretben című festménye

Gergely Mariann, a kiállítás kurátora kiemelte, hogy sokan ismerik ugyan Csontváry életművét, de a Szépművészeti különleges tereiben mindenki számára új élményt nyújtanak a legkedveltebb munkák is. Ezekben a terekben olyan új tartalmakat kapnak a képek, amelyek a szakma számára is felfedezéseket jelentenek majd – hangsúlyozta. A kurátor elmondása szerint csak olyan munkákat válogattak be a kiállításba, amelyeket a feljegyzések szerint maga Csontváry is fontosnak tartott.

A tárlat felidézi az akkor még patikusként dolgozó Csontváry indulását: látható első, pillangókat ábrázoló olajfestménye, valamint korai madárfestményei is.

Csontváry már érett fejjel, 1894-ben kezdte meg formális festészeti tanulmányait Münchenben, Hollósy Simon híres festőiskolájában. Külön összeállítás mutatja be itt készített, kevéssé ismert portrérajzait, amelyek meglepő kiforrottságot mutatnak – mondta el Gergely Mariann.

A látogató megismerheti a festő korai portréit, önarcképeit, majd első, itáliai tanulmányútjai során megalkotott tájképeit, amelyekkel elkezdte a fényjelenségek, a különböző napszakok, a természet erői megjelenítésének vizsgálatát.

Bosznia, Görögország, a Hortobágy, a Felvidék vagy Egyiptom tájai egyaránt megihlették Csontváryt, aki utazásai során a „nagy motívumot” kereste. Ezt végül Szicíliában és szülőföldjén találta meg: a csaknem egy időben készült, grandiózus, A taorminai görög színház romjai és a Nagy Tarpatak a Tátrában című tájképeit a közönség együtt csodálhatja meg. Mint Gergely Mariann kiemelte,

a Szépművészeti Jón csarnokának terei olyan óriásvásznak hatásos bemutatását is lehetővé teszik, mint a Mária kútja Názáretben vagy a harminc négyzetméteres Baalbek.

Csontváry Libanonban festette meg nagy hatású cédrusfestményeit (Zarándoklás a cédrusokhoz, Magányos cédrus), majd 1909-ben Nápoly környékén alkotta meg utolsó olajképét, a Tengerparti sétalovaglást. A kései munkák bemutatása után a kiállítás záró egysége áttekinti az életmű sorsát és a Csontváry-kultusz kialakulásának kezdeteit is.

A Csontváry-emlékkiállítással párhuzamosan a Magyar Nemzeti Galériában a napokban Gulácsy Lajos-életműtárlat nyílt, így a 20. század eleji magyar képzőművészet két különös, egyedi látásmódú alkotójának munkásságát most egyszerre ismerheti meg a közönség – közölte Baán László.

Fotók: Balogh Zoltán / MTI